2014 év végén szokás szerint ismét megrendezésre került a Kortárs Dráma Fesztivál, ráadásként annak Fesztiválklubja. Mező Bori szervezővel és Szenteczki Zita rendezővel beszélgettünk.
Mező Bori, szervező: A fesztivál koncepciója évről évre a kortárs magyar dráma köré csoportosul, persze a lehetőségekhez mérten, és egy bizonyos színvonalat szem előtt tartva. Elég erős a törekvés a fiatalabb generációk, drámaírók megmutatására. Próbáltuk ezt mi is követni a KDF Fesztiválklubon, és szerintem sikerült is. Különlegesség volt mind e mellett például a német Michael Lippold Apátlanok rendezése Regensburgból, illetve határon túli magyar előadások mint a Parallel vagy a Sztrodzsegon.
Híradás szempontjából mostanában valószínűleg a közösségi média a leghatékonyabb. Mi a Fesztiválklubbal is ezt választottuk, mert a fiatalokhoz így jut el a legkönnyebben és a leggyorsabban az információ. Sajnos a tapasztalataim azt mutatják, hogy kevesen kezdenek el maguktól utánajárni az adott programoknak, sokkal inkább működik, ha úgymond felajánlva a lehetőségeket a szervezők tolják oda a potenciális látogatók orra alá az eseményeket. Ezzel együtt hasznos, ha valaki, aki még nem találkozott a Kortárs Drámafesztivállal, és beüti a keresőbe, hogy mi lehet ez, talál róla egy leírást mondjuk a Wikipédián. A Kortárs Drámafesztiválnak különben nincs akkora szüksége az állandó hirdetésre. Egyrészt, mert idén már a 12. alkalommal került megrendezésre és emiatt valamennyire már benne van a köztudatban. Másrészt pedig, mert ez annyiban elüt a szokványos színházi fesztiváloktól, hogy nem egy egy helyszínen zajló előadások sorozata, amire oda kell csábítani a nézőket, hanem egy rendszer, aminek számos most futó előadás a része, a játszóhelyükön nem változtatva. Emiatt az adott előadásokra amúgy is jegyet vevő közönség is eljön, nem is feltétlenül tudva arról, hogy ez most egy fesztivál, amire jegyet vett. Ami miatt mégis különleges, hogy külföldi színházi szakemberek is eljönnek megnézni az előadásokat, így lehetőséget adva itthoni társulatoknak, hogy megmutassák magukat. Ezzel szemben a Fesztiválklub, minthogy idén először kapott ilyen hangsúlyos szerepet, még ki kell alakítsa a közönségbázisát; meg kell találnia az érdeklődőket. Az idei egy jó tapasztalat volt, nemcsak abból a szempontból, hogy milyen típusú programokra jönnek többen, hanem inkább technikai kérdésekben, például hogy milyen idősávban érdemes programot szervezni, hogyan érdemes hirdetni azokat.
A Fesztiválklub jövőképe elég pozitív. Kicsit más a célközönsége, mint alapvetően a KDF-é, így jelentősen tágítja az érdeklődők körét. Ráadásul remek lehetőség a színházi program kibővítésére és olyan beszélgetések, kezdeményezések bevonására, amikre amúgy nem lenne mód.
Szenteczki Zita, rendező, bábszakirányon végez, a Fesztiválon idén Szil Ágnes: Csak oda című kortárs drámáját rendezte.
A fesztiválon előadásai különféle módokon kortársak, ebben helyet kapnak a kortárs szerzőink által írt drámák is. Mi néhányan a Menni vagy maradni pályázatra érkezett kortárs magyar drámákból rendeztünk meg ötöt. A pályázat feltételei közül számos kedvező volt, így egészen különleges élmény volt, hogy a beküldött szövegen közösen dolgozhattunk tovább, írtuk meg a színpadra állított darabot és végül is az egész előadást egy nagyon rugalmas közösségi munkában hoztuk létre.
A kortárs művészeti munka eredményeinek internetes képi bemutatása, eljuttatása az érdeklődőknek egy fontos híradás manapság, de nem mindig könnyű megszervezni. Általában külső erőforrás kell ahhoz, hogy a nyilvánosságnak szánt képek készülhessenek. A rendező szempontjából az lenne a legjobb, ha egy előadás után már csak válogatnia kéne, hogy mely képeket szeretné leginkább a médiában megjelentetni, ugyanakkor sokszor csak örülni lehet, ha a helyszín, vagy egy kulturális újságíró közzétesz képeket, melyek újrafelhasználhatók, amelyekre hivatkozni lehet.