Dübörög a Podemos, tele van vele a sajtó, sorra nyeri a közvélemény-kutatások fiktív választásait, és már nemzetközi szövetségesei is vannak. Hiába ármánykodnak ellenfelei, a hatalomhoz szokott mindenkori spanyol kormányok és ellenzékek, a harcokból egyre inkább megerősödve jön ki ez az ultrabalosnak mondott párt. Már indokra sincs szüksége ahhoz, hogy utcára vigye a népet: 100 ezer embert várnak a mai tüntetésre, amelynek apropóját elfelejtették közölni.
A meglévő politikai elit, a pártokrácia ellenében létrejött M15 mozgalmak győztese és egyetlen valódi túlélője nagy reményekkel várja az idei önkormányzati és parlamenti választásokat, és erre minden oka meg is van. A harminc éve a kormányon egymást váltogató és egymást fikázó szocialisták és konzervatívok is jól tudják mindezt, nem véletlen, hogy a közelmúltban a kettejük közötti nagykoalíció ötlete is felmerült, csak hogy elkerülhessék a legrosszabbat, a protagonizmusuk elvesztését. Persze utólag mindkét oldalról elmondta valaki, hogy „kizárt dolog, hogy mi a szocikkal/jobbosokkal szóba álljunk, pfúj!” A választások után meglátjuk. Addig is zajlik az ellenkampány, sorra buknak ki a Podemos vezetők múltbéli mutyijai. A lófarkas Pablo Iglesias – a vezér – pedig kiáll az emberei mellett, igen demokratikus módon kijelenti, hogy aki ezt vagy amazt piszkálja a pártjából, annak vele gyűlik meg a baja. Ő nem kíváncsi XY-nak a bankszámlájára, mert tudja, hogy egy igazi hazafiról van szó. Na ezt add össze, kedves olvasó!
Ilyen ez a politika, nem is számítottunk másra, megy a dobálózás, megy a kettős mérce. Nem is ez a baj a Podemos-szal, hanem az, amit régi fegyvertársai sérelmeznek. Vegyük például ezt a mai felvonulást! A magát inkább zöld projektnek definiáló, kis Equo párt egyik szóvivője, Nicolás Paz írja, hogy a mai rendezvény nem más, mint „egy laikus mise, civil bálványimádás, amely új hitet teremt. A Podemos egy olyan diskurzusból született, amely szembe helyezkedett a kevésbé demokratikus politikai elitre és az állampolgári részvétel hiányára épülő demokrácia modellel. Mi meg bevettük [...] és újra föláldoznánk a politikai sokszínűséget, az alapvető jogunkat a szabad gondolkodásra, azt, hogy arra szavazzunk, aki szerintünk jobban képviseli a mi értékeinket, elveinket és érdekeinket, vagy hogy tudatosan és felelősen ne szavazzunk. [...] ez a mai tüntetés egy olyan párt akciója, amelynek célja az, hogy a nép érdekeinek egyedüli érvényes szószólójává váljon. [...] Én egy olyan demokráciát szeretnék, amely védi a politikai kisebbségeket, amely párbeszédet folytat az egyet nem értőkkel, amely integrálja a civil társadalmat és javaslatait.”
Az X Párt egyik vezetőjének, Simona Levi-nek a nyilatkozata ezzel többé-kevésbé egybevág: „Jó, legyenek pártok, de hagyniuk kell, hogy a civil társadalom virágozzon, hogy a civil társadalom által elvégzett munka nyilvánosságra kerüljön. Azok után, ami történt, naív dolog lenne elhinni, amikor egy párt azt mondja, hogy mindent meg fog oldani.”
