Ez a brit fennhatóság alá tartozó, szép szikla az egyik legfőbb konfliktusforrás a britek és a spanyolok között már több, mint háromszáz éve. Talán az Afrika északi partjaira nyíló remek kilátás miatt. De hiába az ostrom, hiába a követelőzés és hiába a népszavazások is, a gibraltáriak nem engedik Spanyolországhoz csatolni kevéske földjüket. A spanyolok pedig nem veszik valami jó néven mindezt, igaz, a briteket sem kell félteni.
A két ország közötti piszkálódás e heti fordulójában arról értesülhettünk, hogy Gibraltár ege nem európai ég. Legalábbis erre lehet következtetni az EU-s fejlesztési miniszterek keddi találkozóján történtekből. A találkozó egyik fő témája a légi közlekedés, légi irányítás európai szintű szabályozásának, az Egységes Európai Égbolt 2+ (Single European Sky, SES 2+) nevezetű projektnek az előmozdítása volt. A spanyol szakminiszter, Ana Pastor kihasználva az alkalmat, azzal fenyegetőzött, hogy megvétózza az intézkedéscsomagot, ha az Gibraltár repülőterére is érvényes lesz „mert ez egy életbe vágó ügy Spanyolország számára, hiszen érinti annak szuverenitását és területi integritását.” Ezzel arra célzott egyébként, hogy a repülőtér területe eredetileg a határhoz tartozó „senki földje”-ként szolgált illetve, hogy a Gibraltárt a briteknek átengedő 1713-as utrechti szerződés – a spanyol értelmezés szerint – nem vonatkozik a kérdéses földsávra, amelyet a 19. században foglaltak el önkényesen a britek.
A tanácskozást elnöklő olasz szakminiszter oldotta fel a helyzetet ama javaslatával, miszerint függőben hagynák a SES 2+ intézkedéseinek Gibraltárra való alkalmazását egészen addig, amíg Nagy-Britannia és Spanyolország egyezségre nem jutnak az ügyben. Ezzel a kitétellel végül mégis elfogadásra került az Egységes Európai Égbolt legújabb fázisa, azaz, további utasításig, Gibraltár felett az ég nem európai ég.
