Feltörték Dél-Koreában a személyi igazolványok csipjeit, írja meg többek közt a Slashdot. A rendszer USA-beli modell alapján készült a tolvajok mégis hozzájutottak a legtitkosabb személyi adatokhoz. Az eset egy újabb ékes példája a szabadság, a szabadságjogok akár gondatlanságból elkövetett súlyos megsértésének.
Érvek, ellenérvek és határok
Az elektronikus adathordozókon több adatot, hasznost és haszontalant lehet eltárolni, mint nyomtatva. Amikor vélelmezzük valakinek a személyazonosságát, HA hozzájárul, adott esetben hasznára válhat, ha más adatot is hatékonyan tud közölni magáról. HA hozzájárul, hasznos lehet például, ha baleset éri, a megfelelő személy számára leolvasható legyen kártyájáról a vércsoportja, vagy, hogy mire allergiás.
A probléma ott kezdődik, ha az állam olyan rendszert tesz kötelezővé, amely esetében a személy nem tudja ellenőrizni, hogy ki milyen adatokat tett a kártyájára és miket olvashat le róla.
Ez nem csak az adott személyre, hanem a környezetében élők biztonságára is veszélyes lehet. A helyzet olyan, mintha valaki egy ismeretlen hátizsák átvitelére kérne egyes államhatárokon.
Jelenleg a világon nincs olyan csipes azonosító rendszer, amely az állampolgárok számára megbízhatóan ellenőrizhetővé tenné, hogy miféle adatok kerülnek a kártyájára.
Ennek ellenére egyes államok mégis kötelezővé tették az ilyen kártyák használatát szemben az állampolgáraikkal, illetve vannak olyan országok, melyek erre készülnek, e cikk írásakor ilyen például Magyarország.
Vannak államok, ahol egyelőre az állampolgárok nem engedték, hogy ez kötelező legyen, ilyen például Franciaország.
Az adatvédelmi kérdésekkel összefüggő emberi jogi szempontokból valószínűleg jelenleg ez a helyesebb út.
