Az emberi faj esetében számos kulturális univerzáléról beszélhetünk és ezek hozzájárulhatnak globális kihívásaink megoldásához. A Gergely-naptár szerinti 2015 tavaszát megelőző időszak - évekre visszamenőleg - ugyanakkor számos esetben mégis csak bizonyos kulturális csoportok közti, megint csak sok sebbel járó konfliktus erősödését jelzik. A gyógyítással megint próbálkozni kell, de ehhez az okokat is vizsgálni kell és azt, hogy ezek törvényszerűek-e?
A konfliktus kicsúcsosodása volt a francia Charlie Hebdo karikatúra-lap művészeinek lemészárlása, melyet iszlamista terroristák követtek el. Ennek kapcsán még jobban felerősödtek a vallási alapú kirekesztő felhangok, és hogy teljes legyen a kép, egy izraeli lap retusálási akciójából közhírré került, hogy ott megengedett a közéletben szerepet vállaló nők sajtóból való kirekesztése.
Mindezt, súlyossága miatt a terrorista merénylet szemlélteti legjobban.
Az első kérdés, ami a terrortámadás miatt felmerül az emberben a következő. Mi az igazság? Tényleg azt írja a Korán, hogy a prófétát portrézókat meg kell ölni?
A hívő emberek elsöprő többsége szerint szó sincs erről.
Visszautalva: az emberi faj alapvető értékeit lefedő valamennyi vallás alapja a személyek és csoportok közti: BÉKE. A muzulmán hívők és vallási vezetők elsöprő többsége elítéli a Korán történelmi környezetéből kiragadott, gyilkolásra felhívó értelmezését.
Sem a hinduista irányzatok követői, sem a buddhisták, sem az ábrahámita, vagyis népesség szerint keresztény, muzulmán és zsidó vallások nem engedik meg az önkényes gyilkolászást.
A második kérdés tehát, hogy ezzel ellentétben mik lehetnek azok az okok, melyek miatt mind a mai napig nem sikerült tartós békét kötnünk? És ezek egy picit már túl is mutatnak a kultúra, műveltség szűkebb, szokásos értelmezési tartományán.
Selyemút
Az ember gyarapodása és sokasodása érdekében környezeti adottságainak megfelelően igyekszik kulturális értékeket felhalmozni. Ezek az adottságok nem mindenhol egyformák, így, összefoglalva: különféle kulturális értékekkel bíró értékközösségek jönnek létre Távol-Keleten, a sémita világban vagy nyugaton. Ám ezek között van átjárás, erre jó példa többek között a Gilgames-eposzt is író sumérok közt élt sémita Ávrám egyistenhitű népvallásalapítása, majd az ebből elágazó csoportok (Jézus, Mohamed) közti párbeszéd megindulása.
De haladjunk időrendben:
A kelták Tejútját egész kis hálózattá fejlesztették Augustus, majd Traianus császárék a Guadiana és a Severn folyótól a Közel-Keletig, ami elég sok népnek jól jött Kelet-Római Birodalom szélein való gyökérveréshez.
Eközben egy óriási médiumforradalom zajlott le: Kínában feltalálták a papírt, és 600 évig a fal mögött tartották.
A papír nagy titka azonban 751-ben, a Talaszi csatában kitudódott és elindította arab reneszánszt, melynek jelentős mérföldköve volt a X. században az első modern egyetem, a Kairói Egyetem megalapítása, és lassan-lassan az istenétől rettegő vallási fanatizmusba burkolózott Európába is elkezdett visszatérni az élet.
Talán a Selyemlepke szárnya lehet leginkább az a jelkép, mely lehetővé tette a történelem eddigi legnagyobb kulturális-gazdasági együttműködését a korábban szétszakadt kultúrák között.
Nem állítható, hogy nem volt kulturális konfliktus e csoportok között, elég, ha például csak a keresztes háborúkra gondolunk. Azonban például a muzulmánokkal való jó együttműködésnek még a XIX. században is akkora romantikája volt, amit például Wilhelm Hauff közkedvelt meséiben olvashatunk.
A Selyemútnak volt egy olyan hatása is, hogy Marco Polo meglátta az egy másik kontinens partvidékét egy kínai partvidéken, mely hír Genovába is eljutván egye inkább elkezdte foglalkoztatni az embereket. Kína bezárkózott és nem tudta kihasználni geopolitikai előnyét, Európa viszont bő 400 éves előnyre kezdett szert tenni az amerikai kontinensek kirablásából és nagyon gyorsan eljutott az olajevő polgári gazdagság és értékrend állapotába.
