Január 26-én dönt a bíróság arról, hogy szabad-e 2030. előtt előadni, vagy bármilyen módon feldolgozni, az 1895-ben írt Good morning című dallamot, amelyet a gyakorlati életben a világon a legtöbbször adnak elő közkincsként, szabadon felfogva minden egyes napon Happy Birthday szöveggel. A monopólium természetesen egy multi, a Warner kezében van, ám egy felhasználó többek nevében visszakéri a pénzét, mert szerinte a Warnernek semmi joga nincs e monopóliumhoz, valójában már 1935-ben sem lett volna jog copyright-monopólium alá vonni a kis, pár hangos dalocskát, mert még 1923-hoz képest is közel 30 évvel korábban keletkezett, 1935 előtt pedig több, mint 28 éve megjelent és nyilvánosan előadták.
Az 1923 előtt keletkezett művek már közkincsnek számítanak az USA-ban, így ott már szabadon előadható például Bartók Béla bármely korábban írott zeneműve.
Az elhíresült Miki egér törvény óta a copyright-monopóliumok a világ legtöbb országban az szerző halálát követő 70 év utáni január 1-én járnak le, de közös művek esetén visszamenőleg már 95 évre emelték ezt az időtartamot, így például számos jelentős műalkotással megtörtént, hogy miután az emberiség szabad kulturális örökségévé váltak, a nagy multik lobbija miatt megint tilos azok terjesztése.
Érdekes adat, hogy például a zenében pont a copyright-monopóliumok bevezetése előtti időszak, a barokk volt a legtermékenyebb és legkiemelkedőbb, de éppenséggel Leonardo vagy Shakespeare is a szabad kulturális örökség segítségével tudta létrehozni műveit.
A Good morning to You szinte felfoghatatlanul abszurd esete, most, mielőtt például Exupéry vagy Radnóti művei felszabadulnak ismét rávilágít a XIX. századi kultúripari monopóliumok rendszerének fenntarthatatlanságára és abszurditására a XXI. század 2. évtizedében.
